english  english
deutsch  deutsch
magyar  français
az angyal válaszol

{ dokumentumok }

 


az angyal válaszol
  
Dallos Hanna
  Hanna művei
  a tanítás magyarázata
Kreutzer József

Mallász Gitta
 
Strausz Lili

a tanúk
 

Nyitóoldal

kapcsolat



  Hanna rendkívüli adottságai

Dallos Hanna volt „az angyal válaszol” tanítás hangja. Magyarországon a háború közepette ő közvetítette ezt a spirituális tanítást, mielőtt elnyelte volna a Soah. Élénk, vidám természetű, jó humorú, mindig tréfáló, intelligens, mély gondolkozású ember és kiváló pedagógus volt, akit szüntelenül foglalkoztatták a létezés nagy kérdései.

1907. június 14-én született. Szeretetteljes, felvilágosult „neológ zsidó” (1) családban nőtt fel. Édesapja, nyitott gondolkodású ember, egy polgári fiúiskola igazgatója volt. Végtelenül szelíd édesanyja tipikus „jiddise máme”, bátyja, József kiváló szemorvos, a korai kontakt szemlencsék továbbfejlesztője volt (2).

Famille Dallos
Dallos Hanna, bátyja és szülei (Dallos-Pintér Vera engedélyével)

Hanna húsz éves korában férjhez ment unokatestvéréhez, az ugyancsak zsidó származású Kreutzer Józsefhez (3). Mindketten művészek: Hanna grafikus, réz- és fametsző, férje műbútor tervező és kivitelező volt. Tanulmányaik elvégzése után, 1928-ban a fiatal pár egy Dunára néző, csodálatos kilátású, tágas budai műteremlakásba költözött. Az agnosztikus, az 1919-es forradalmi eszmékkel rokonszenvező magas, szikár, nyugodt és tűnődő természetű Józsefnek különleges képessége volt a csendre, hallgatásra, s ebből Hanna nagy erőt tudott meríteni.Hanna a budapesti Iparművészeti Iskolában megismerkedett az osztrák-magyar származású Mallász Gittával, akivel szoros barátságot kötött. Hanna Dallos et Joseph Kreutzer
Dallos Hanna és Kreutzer József
(Dallos-Pintér Vera engedélyével)

Gitta egy rövid sport-karrier után (többszörös úszóbajnok volt), visszatért a grafikusi tevékenységhez, és 1934 körül csatlakozott Hanna és József műhelyéhez. Mivel a 30-as évek elején  Magyarországon felerősödött az antiszemitizmus, Gitta vette kezébe az irányítást és működtette a vállalkozást.

A tanítások

Hanna volt a műhely éltető szelleme. Gitta szerint „különleges képessége volt a koncentrálásra. Azonnal átlátott egy-egy összetettebb feladatot, a tervezéstől a kivitelezésig. ” Ugyanakkor az egészen egyszerű munkákat is szívesen vállalta. Tanítványa, Székely Vera szerint „a művészi kifejezésmódot úgy tekintette, ami még egy egyszerű kis reklámgrafika esetében is visszatükrözi alkotójának bensőjét.”. Tanítványai valójában inkább mesterüknek (4), mintsem tanáruknak tekintették, mivel Hanna számára elsődleges volt a spiritualitás. A Tao Te King, az Upanisad, a Bhagavad-Gita és Eckhart mester írásai mindennapos olvasmányai voltak, s ezeket gyakran kölcsön adta olvasásra tanítványainak, hogy azután megoszthassák egymással gondolataikat. Székely Vera szerint ezt a nagyfokú intenzitást csak néhányan tudták elviselni, a többiek otthagyták Hanna tanfolyamait.  Ám Hanna vidám is tudott lenni. Szeretett bolondozni és másokat utánozni. Egy alkalommal sok bő szoknyát vett magára, és eljátszotta az ártatlan parasztlányt, aki a budapesti irodalmi kávéházakba kíséri „nagyságos asszonyát” (Gittát), s ott csípős megjegyzésekkel figurázza ki a jelenlévőket.

Az inspiráció

Hanna kifinomultsága és rendkívüli fogékonysága 1943. június 25-én délután három órakor egészen szokatlan módon nyilvánult meg. Nem messze Budapesttől, Budaligeten történt, egy kis falusi házban, ahová Hanna, József és Gitta kiköltözött a főváros nyugtalanító légköre elől. Strausz Lili, aki mozgásterápiával gyógyított, és Gittát még aktív sportoló korában ismerte meg, hétvégenként csatlakozott hozzájuk. A fiatalok ilyenkor belső kényszertől indíttatva szenvedélyes beszélgetésekbe merültek, hogy választ kapjanak kérdéseire a körülöttük lévő, brutalitással teli világban. Gondolataikat papírra vetették, majd megbeszélték. Az említett délutánon Gitta felolvasta közhelyesen fogalmazott gondolatait valami lényegtelen személyes problémájáról, amikor Hannának nyitott szemmel a következő látomása volt: egy erő kiragadta barátja kezéből a papírlapot, összetépte, s helytelenítése jeléül Gitta felé dobta. Egyidejűleg megszólalt: „Vigyázz, többé nem én beszélek”.
Egyidejűleg megszólalt: „Vigyázz, többé nem én beszélek”. Valaki – Hanna hangján keresztül – szigorúan figyelmeztette Gittát felszínességére.Gitta ebben a pillanatban Hanna hangját hallotta, de tudta, hogy barátnője csupán eszköz. Hanna „érezte annak az erőnek a jelenlétét, aki Gittához szólt”. Ugyanakkor teljesen jelenlévőnek érezte magát: „meglepetten és csodálkozva” mondta ki a szavakat, amelyek benne formálódtak.       Hanna Dallos autoportrait
Hanna Dallos
önarcképe (1930)
Honnan származnak ezek az üzenetek, és ki a küldőjük? A négy barát „Hírnököknek” nevezte őket, mielőtt azok magukat angyaloknak mondták volna. A tanítások, „Dialógusok” tizenhét hónapon keresztül folytak, s ezalatt az angyalok gyökeres átalakulásra buzdították a négy fiatalt, hirdetve az új idők eljövetelét. Ez a tűzzel teli üzenet, amelynek Hanna a közvetítője, ma is aktuális. Eleinte, amikor a Dialógusok elkezdődtek, ez úgy történt, hogy Hanna, miután felfogta az üzenetek értelmét, szavakba öntötte. Később azonban, amikor a tanítás egyre sürgetőbb és ritmikusabb lett, Hanna egyszerűen csak kimondta, amit hallott belső hallással, sőt előfordult, hogy olyan szavakat mondott ki, amelyeknek nem ismerte az értelmét, vagy idegen nyelvűek voltak. Egy alkalommal, amikor éppen egy reklámgrafikán dolgozott, hirtelen letette az ecsetét, és azt mondta Gittának: „Német szavakat hallok, amelyek X-nek szólnak. Jegyezd le!”. Hanna beszélt ugyan németül, de nem ismerte a nyelv finomságait. Gitta fordította le magyarra az ismeretlen szavakat és magyarázta meg jelentésüket. (Morgen) A Dialógusok során Hannában fokozatosan rendkívüli érzékenység alakult ki: az angyalok minden rezzenését éppen úgy érzékelte, mint az emberek szenvedéseit. Gyötrő szívpanaszaival kapcsolatban egyszerűen azt mondta: „Ez a fájdalom nem testből fakad. Érzem, hogy soha nem szenvedtek az emberek annyira, mint most”. 1985. november 9-én Zürichben, a Paulus Akadémián tartott konferencián Gitta a következőket mondta Hannáról: „Rendkívüli koncentráló képessége volt. Hanna egyidejűleg élt a teremtett és a teremtő világban. Megnyitott számunkra egy másik dimenziót. Magában hordozta az új ember tulajdonságait, aki középen foglal helyet, és ezáltal kapocs a földi és szellemi világ között. Számunkra ő volt ennek a modellje”.

1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot, és megkezdődött a zsidók deportálása. A négy barátnak vissza kellett költözni Budapestre. Június 3-án Józsefet ismeretlen helyre hurcolták, s ettől Hanna vigasztalhatatlanná vált. Nem sokkal ezután egy segítőkész lelkész, Klinda atya felkérte Gittát, hogy vállalja el egy katonai egyenruha készítő üzem (Katalin) vezetését, ahol mintegy száz zsidó nőt alkalmaznának. Gitta azzal a feltétellel vállalta a feladatot, hogy Hannát és Lilit is felveszik a munkásnők közé.

A kisugárzás

A három barát számára az üzem működtetése volt az elsődleges feladat. Gitta szigorú és tekintélyt parancsoló vezető volt, annak kellett lennie. Hanna és Lili mindent elkövettek, hogy békét teremtsenek és rendet tartsanak a nagy fejetlenségben. Az egyik munkásnő, Dános Éva így emlékezett vissza:

Hanna Dallos by Gitta Mallasz
Mallász Gitta rajza: Dallos Hanna arcképe
(Dallos-Pintér Vera engedélyével)
A túlzsúfolt hálóterem káoszában Hanna mosolygó kék szeme baráti melegséget, bátorítást és reményt nyújtott nekem. Hanna és barátnője, Lili körül különös sugárzást éreztem, ami vonzott engem.”

Az angyallal való találkozások az üzemvezető barakkjában zajlottak, amit senki sem mert megközelíteni. Egy-egy ilyen találkozás után Hanna és Lili sugárzott a tanítások intenzitásától. Hanna őrködött a rend felett, Lili pedig elsősorban a fiatalokkal foglalkozott, akiket lazító tornára tanított. Péter Ágnes (Ági), aki szintén a varrodában dolgozott, a következőképpen emlékezett vissza: „a Katalinban fantasztikus volt a légkör. Rendkívül felszabadultnak éreztük magunkat. Nem volt semmink – a szó szoros értelmében: semmink –, de ez nem számított.” A Hannával, Lilivel és Gittával az üzemben eltöltött idő volt életének legboldogabb periódusa. 1944 végén azonban felerősödött a náci fenyegetés. Október 15-én Horthyt lemondásra késztették. Ekkor vette kezdetét a nyilas korszak: a magyar nácik rémületben tartották egész Budapestet. Az Katalin „üzemet” is egészen közelről figyelték. A munkásnők letartóztatására az első próbálkozás (november 5-én) sikertelen volt. A nyilasok december 2-án visszatértek, és ekkor Gitta arra utasította a nőket, hogy meneküljenek a kerten át.

 Az áldozat

Hanna és Lili nem menekült el. Meggyőződésük volt, hogy Gitta feladata lesz a „Dialógusok” megismertetése a világgal, és attól is tartottak, hogy Gittát megölik a nyilasok, ha kiderül, hogy mindenki elmenekült. Ezért Hanna, Lili és még néhány nő feladta magát. Másnap deportálták őket a legutolsó magyarországi csoporttal Ravensbrückbe. Velük volt itt Dános Éva, az egyetlen, aki megmenekült és hazatért, valamint Klára, egy magyar nő, aki megérkezésük pillanatától pártfogásba vette őket. A túlélés érdekében szoros közösséget alkottak, ugyanazon a priccsen aludtak, és minden munkát igyekeztek közösen végezni. Hanna volt a segítő. Amikor megérkezett a táborba, nem nyírták le dús szőke haját, amit ő kedvező jelnek tekintett. Egy őr, amint meglátta kék szemét, egyenes orrát és aranyszőke hajkoronáját, meg is kérdezte, hogy nem árja-e. Hanna azt felelte, hogy ő zsidó. Ő, aki az angyalok tanításának közvetítője volt tizenhét hónapon át, nem hazudhatott. 1945 februárjában a négy barát a „kiválasztottak” közé került, akiket Burgauba küldtek egy repülőgép szerelő gyárba, ami Dachau egyik melléktábora volt, onnan 700 km-rel, délebbre. Erre a feladatra 500 nőt „választottak” ki. Mielőtt elhagyták volna a tábort, zuhany alá terelték őket, és ott korbácsütésekkel hajtották őket, hogy gyorsan mosakodjanak. Előtte a borbélyhoz kellett menniük, és Hanna haja ezúttal nem menekült meg, fejét leborotválták. Haja elvesztésével Hanna elméje elborult. Barátai ott találták a zuhany alatt fekve mozdulatlanul, kezében egy darab szappant szorongatva. Hannában ekkor tudatosult, hogy soha többé nem térhet vissza hazájába, és nem fogja viszontlátni sem férjét, sem családját. Számára ez volt a vég. Lelkileg halott. A túlérzékeny Hanna, a hírnök visszaadta lelkét, mielőtt a teste meghalt volna. Meghaladta erejét az, hogy szembesüljön a történelem brutalitásával. Lilivel, Klárával és Évával egy embertelenül túlzsúfolt marhavagonba rakták őket, ahol a nők a helyért verekedtek. Nem volt mit enni, sem inni. Az emberi ürülék egyre halmozódott, miközben egy SS nő korbáccsal ütötte a szerencsétleneket, hogy maradjanak csendben. Hanna tizenhárom napon át ebben a szennyben kuporogva egyre azt ismételgette: „Mi lesz velem? Levágták a hajamat. Sose fogok hazatérni.” 1945. március elsején éjjel halt meg valahol Németország keleti részén, egy mocskos deszkapadlón. A sors iróniája, hogy a föld éppen Bayreuthban fogadta magába, a wagneri zene központjában, amit Hitler olyan nagyra becsült… (Mozgó Börtön)

Bayreuth
Bayreuth-i városi temető - 2014
László Erzsébet, Dallos-Kreutzer Hanna, Merkovitz Erzsébet, Balin Éva, Erdő Klára és Has Magda emlékére, akik egy Ravensbrückből rabokat szállító vagonban haltak meg, amikor az Bayreuthban, több napos menetelés után megállt.
(Photo: Stadt Bayreuth)

Françoise Maupin

(1) A neológia (reformált judaizmus) a Németországban a felvilágosodás korában feltűnt progresszív judaizmusnak egyik változata. Magyarországon a neológ zsidóság képezte a legrégibb helyi zsidó közösséget. Teljesen integrálódtak a magyar társadalomba. 1867-től magyar állampolgárságot nyertek, és a hadseregben a legmagasabb rangfokozatot is elérhették.

 (2) Dallos József, született 1905-ben, orvos lett 1928-ban, szemorvos 1933-ban. A korai kontakt lencsék tökéletesítésén dolgozott Budapesten, később Londonban, ahol 1937 májusában telepedett le). Közös szabadalma volt a Zeiss gyárral. (http://andrewgasson.co.uk/pioneers_dallos.htm)

(3) Kreutzer József édesanyja Dallos Sándornak, Hanna édesapjának a lánytestvére volt.

(4) Székely Péter (1923-2001) szobrász tanúságtétele, aki Harsányi Verával (későbbi feleségével) akkoriban gyakran látogatta Hanna műhelyét. Székely Péter művén érződik a hatás, amit Hanna tett rá, akit mesterének tartott: „Ami igazán fontos volt az életemben, az a Hannával való találkozás, mivel közvetlenül az érettségi letétele után a mesterem lett, a szó hagyományos értelmében, úgy ahogy a fogalmat az ázsiai országokban használják. Európában nagyon ritka az ilyen kapcsolat tanár és tanítvány között. Egyébként ő soha nem mondta, hogy a mesterünk. Barátunk volt, mi pedig az ő barátai.” Székely Péter tanúságtétele videón, az USC Shoah Alapítvány felvételén 40522 számon hozzáférhető. (USC Shoah Foundation)